Egy újabb nehéz témával jelentkezem ma. Énekesnő vagyok, zenész, zeneszerző, dalszövegíró. Az egyik legnehezebb kihívás itthon egy énekesnőnek érvényesülnie. Ha jól nézel ki, akkor a nők, lányok többsége nem igazán fog kedvelni. Viszont lehet egy jó lemezed, vagy karriered, ha eladhatóbb vagy a külsőd alapján.
De itt nem áll meg a történet... Nem ám! Nem is olyan régen, ha aláírtál egy szerződést, akkor sok esetben egyetlen embernek nem voltál tiltott gyümölcs, az pedig a manager, a producer. Neki mindent szabad volt, sőt, ha valamit nem tettél meg, azon nyomban kedve, hangulata, a visszautasítástól felfokozott dühe által a legalsó fiókba landolhattál, utána meg rád is zárhatta a fiókot. Kulccsal. És ameddig tartott a szerződésed, addig te ott kuksolhattál a sötétben, a semmiben.
Én ezeket már nagyon fiatalon, 17 évesen megkaptam, megtanultam. Elhangzottak olyan mondatok stúdiófelvétel közben hogy: "Úgy fogsz énekelni, hogy közben alád nyúlok, elélvezel, akkor leszel hiteles." Képzelhetitek, hogyan éreztem magam. Enyhén szólva, nem annyira fogyasztható kategória, ahogyan bántak ott velem. Minden porcikám azt ordította, hogy tűnj el, fuss, menekülj! Amikor azt érzed, belegázolnak a nőiességedbe, azt éreztetve, hogy te csak egy termék vagy, akit bárhogyan lehet formálni, nincs jogod, nem hozhatsz döntést az életedről. A TE SAJÁT ÉLETEDRŐL...VÁGOD??? Neked nem lehet agyad, csak tested! Jaaa, hogy hang? Ohhh, hol is élünk? Senki nem kíváncsi arra, mit tudsz, hogy te valójában ki vagy. Rengeteget dolgozol, sok-sok videóklip, dalok, fellépések, rádióiterjúk, riportok, sajtómegjelenések vannak mögötted. Volt értelme? Valamennyi biztos, de mire eljutnál oda, hogy élvezhesd, rájössz, hogy ezek a dalok nem a tieid. Nem a te klipjeid, nem a te érdemed, te csak előadtad őket. Hétfőn rád aggatnak egy kék inget, mutasd meg a publikumnak. Kedden rád adnak egy pirosat, azt is mutasd meg a tisztelt... kiknek? Rajongóknak? Közönségnek? Van közönséged? Dehogy! Rájössz arra is, hogy nem a te közönséged. Ők bárkire elmennek egy falunapon, városi rendezvényen, még talán meg is ajándékoznak egy-egy sörös pohárral, talán üveggel, amivel lehet először a fejed találkozik.
Na de... Térjünk vissza oda, hogy Nőként a zeneiparban: Ma már egy kicsit talán annyiban könnyebb, hogy az internet világában egyszerűbb eljuttatni bármit az országodnak, de az egész világnak is. Futótűzként terjednek az újabb és újabb zenés tartalmak, szószerint bármit eladhatsz. A lényeg, hogy legyél fura, meghökkentő, picit talán polgárpukkasztó, de határozott. Ami miatt nem olyan könnyű labdába rúgnunk, azok a fiatal, gyönyörű arcú, huszonéves fiú előadók, akikkel a kislányokat meglehet babonázni. Ők azok, akik nem restek elmenni a koncertjükre sem. És ha még a dalaik is jók, akkor ők fognak tarolni, mi nők pedig csak arra eszmélünk fel, hogy miután elviharzottak mellettünk fénysebességgel, az utószelük megfújta a hajunkat.
Ki kell emelnem Azahriah véleményét erről az egészről, amivel maximálisan egyetértek. Azt mondta, hogy nem számít, hogy nő vagy férfi, fiú vagy lány, meleg vagy stb. Ha jó az, amit csinálsz, akkor eladható leszel, akkor megfognak jegyezni. Én emiatt sem állok be abba a sorba, ahol hisztiznek nőként, hogy nincs ránk kereslet...
Csinálj jót, valamit, ami te vagy, amivel önazonos, hiteles vagy. Ne modellezz mást, nem attól leszel vagány, menő, nem attól alkotsz maradandót. Miért kellene mások közönsége? Keresd meg a sajátodat, akik a te dalaidat, alkotásaidat szeretik. Amit még megkell jegyeznem, az az, hogy igenis vannak kivételek. Vannak női előadóink, akik önjáróak, müködőképesek, csak amikor hiszti van, akkor nem jut eszünkbe egyik sem, talán azért, mert nem erősítené az álláspontunkat, nem lenne védelmünkre a dolog.